ÁRKON, BOKRON VAGY BÁRMIN ÁT- IGAZI TEREPJÁRÓK UAZ-TÓL MERCEDESIG

Mindegy, hogy Föld körüli utazásra indulunk vagy csak a szomszédos erdőbe, előbb-utóbb elfogy az aszfalt. A magukat terepjárónak álcázó dísz-SUV-ok ilyenkor hamar elvéreznek, ám van, ami állja a sarat. Tíz jármű a kihívások kedvelőinek.

A terepen töltött idő legnagyobb része a kendőzetlen malackodásról szól. Ilyenkor, ha sarat látunk, vaddisznókat megszégyenítő sebességgel vetjük bele magunkat, ha pedig szavannai szárazság honol, a legkitartóbb fűszál is retteghet lánctalpként harapó abroncsainktól. Ám a természet hajlamos megmutatni, ki az úr a háznál, így a folyamatos vigyorgás mellett egy agysebész mozdulatainak is beillő, precíz kormánymozdulatokra is szükség lehet. Ilyenkor nem árt, ha a szikénk is jó...

Lada Niva

 A Niva volt a Lada első teljesen önálló fejlesztése, egyben a világ első tömegesen gyártott önhordó karosszériás terepjárója, ami olyan jól sikerült, hogy 1977 óta megállás nélkül forgalmazzák. A lényeg változatlan: a Niva a piac legjobb ár-érték arányú terepjárója. Amellett, hogy olcsó, nehéz helyzetben könnyedén állva hagyja a modernebb konkurenciát. Igaz, hogy 2004-ben a Ladákból jól ismert karburátoros 1,6-ost egy hengerenkénti Bosch-injektoros 1,7-es váltotta, ám így sem lett gyorsulás királya: 83 lóerőhöz 129 Nm nyomaték társul. Némi felárért LPG-ből is kinyerhető ugyanez a teljesítmény.Aszfalton trükkös és nagyon hangos, terepen pedig zavaró a modern verziók túlszervózott kormánya, melynek holtjátéka persze a kommunizmus legtoleránsabb éveit idézi. Ettől függetlenül a felezővel bőven elég a teljesítmény a mindössze 1285 kilós karosszériához, terepszögei a minimális túlnyúlások miatt jók, 23,5 centis hasmagassága megbocsátó az ambiciózus sziklamászással szemben, és már gyári formában is megbirkózik akár fél métert meghaladó vizekkel is. Plusz mivel egy Lada, elég messzi szigetre kell mennünk ahhoz, hogy a helyiek ne értsenek a javításához.

Mercedes-Benz G-osztály

 Ha van autó, amely zökkenőmentessé tehet egy világkörüli kalandot, ez az. A Geländewagen fejlesztése 1972-ben kezdődött, és mivel a Német Szövetségi Köztársaság hadserege volt a célcsoport, egy, még a legendás Land Rovereknél is keményebb, és főleg megbízhatóbb terepjárót kellett megalkotniuk. Több millió kilométeres futásteljesítmény, és könnyen javítható, illetve cserélhető alkatrészek jellemzik a végeredményt, melyet azóta több mint hatvan hadsereg, köztük a Magyar Honvédség (G-270 CDI BA 10) is használ. A civil verziót 1979-ben mutatták be, egy évre rá pedig II. János Pál pápa is kapott egyet, jelentősen megnövelt fejtérrel. Naponta nem több mint tizenöt készül a Magna Steyr ausztriai gyárában, szinte teljesen kézzel. Bár az illesztési hézagok közé bőven befér a nagyujjunk, természetesen a Mercedes kínálatában találunk AMG verziót is, a G63-t, 544 lóerős biturbó V8-cal. Ez a három önzáró differenciálmű ellenére sem alkalmas a terepezésre, cserébe egyike minden idők legtahóbb járműveinek.

Toyota Hilux

 Aki vezetett már japán dízel pickupot terepen, tudja, milyen messzire lehet velük jutni még gyári formában is. Átalakítva aztán végképp ledőlnek a határok: a Top Gear az Északi-sarkra, valamint egy aktív vulkán szélére is egy Hiluxszal ment, korábban pedig megállapította, hogy Thaiföld legnépszerűbb autójatulajdonképpen elpusztíthatatlan. A történelem iránt érdeklődők számára bizonyára nem újdonság, hogy a Csád és Líbia között 1986–87-ben zajló háborút egész egyszerűen csak Toyota-háborúnak hívják, tekintettel a Közel-Keleten azóta is előszeretettel használt platós fegyverviselésre. Ezek ismeretében talán nem meglepő, hogy a Hilux világautó, egyben pedig a Toyota egyik legjobb reklámja is. Itthon 2,5-ös vagy háromliteres turbódízellel kapni, 340 illetve 360 Nm nyomatékkal. Mivel első terepszöge harminc, hátsó pedig huszonkét fok, kisebb bukkanókon garantáltan nem akad fenn, de még a fakitermelők teherautóinak nyomvályúiba is nyugodtan behajthatunk az egyik kerékkel, hiszen negyvennyolc fokos szögig garantáltan nem borul fel. Forró kávé ne legyen a pohártartóban.

Land Rover Defender

 A Defender az 1948-ban bemutatott, maga Sir Winston Churchill által is használt eredeti Land Rover széria egyenes leszármazottja, melyet 1983 óta gyártanak. Rajongóinak tábora végtelen, mint ahogy felhasználási területe is. A hadseregtől a rendőrségen át a hegyi mentőkig mindenki használta már, akinek valaha igazán sáros volt a cipője. Azonkívül, hogy a volt Brit Birodalom minden szegletébe eljutott, gyártották Pakisztánban, Malajziában, Spanyolországban, Törökországban, Iránban és Dél-Afrikában is. A karosszéria- illetve motorváltozatok száma szintén hosszú olvasmány lenne. Ám hiába az időtlen dizájn és a nagyszerű terepjáró képesség, jelenlegi formájában a Defender fölött biztosan eljár az idő. A modern gyalogosvédelmi szabályozásnak ugyanis nem tud megfelelni, a drasztikus áttervezés pedig veszteségessé tenné a gyártást. Szintén gondot jelent a légzsákok általános hiánya. A Land Rover már dolgozik az utódon, ám mivel a vásárlók gyakorlatilag követelik a Defender életben tartását, a jövőben valószínűleg haszongépjárművé sorolva árulják majd, így eleget téve az EU szabályainak.

Suzuki Samurai SJ

A Samurai ugyan apró, de nem szabad lebecsülni. Bár Japánban a kei car szabályok miatt 547 és 658 köbcentis motorokkal is árulták, Magyarországra szerencsére csak az egyliteres és 1,3-as verziókat hozták. Az eleinte négy dobfékkel, később már elöl tárcsákkal szerelt dzsip így sem lett egy erőmű, de mivel durván annyit nyom, mint öt utasa és egy halott vaddisznó hátul, ez nem jelent problémát. Kapcsolható összkerékhajtásának és ragyogó terepszögeinek köszönhetően elmegy ott is, ahol nagyobb társai már nem férnének el. Persze abajbajutottakat nem ezzel fogjuk kihúzni az árokból. Az offroad versenyek egyik állandó szereplője, hiszen némi átalakítás után kevés dolog van, ami megállítja. Bár már rég nem gyártják, 2007. április 21-én újra a címlapokra került, amikor Gonzalo Bravo és Eduardo Canales 6688 méteres magasságig jutott egy különleges SJ-vel a chilei hegyekben, hála az apró motor szerény oxigénigényének, így a kis szamuráj bekerült a Guinness-rekorderek közé. A rozsda ugyan szereti, de itthon rendszám nélkül szinte fillérekért hozzájutni.

Jeep Wrangler

 Ami a briteknek a Defender, az amerikaiaknak a Wrangler. A második világháborús Willys Jeep polgári verzióját, a CJ-t 1994–86 között gyártották, majd rá egy évre jött a Wrangler, mely azóta a harmadik generációjánál tart. Az eredetiből két dolog maradt: az ikonikus forma, és a leakasztható ajtók. A kétajtós jobb terepen, míg a négyajtós Unlimited a kényelmesebbeket célozza. Európában a 2,8-as négyhengeres turbódízellel árulják, ám mivel ez a motor nem teljesíti az amerikai emissziós normákat, ott 3,6-os V6 jár hozzá. Az Egyesült Államok gyakorlatilag egyetlen valódi terepjárójából kevés van itthon, hiszen újonnan tízmillió forint, ami ugyan feleannyi, mint a legspártaibb Mercedes–Benz G-osztály, ám nagyjából megegyezik a Land Rover Defender árával. Márpedig a kettő közül nem kérdés, melyik felé húz az európai szív. Ettől függetlenül vidám látvány az utakon, némi átalakítás után pedig potens terepjáró válik belőle, így a hazai versenyeken is állandó szereplő.

Toyota Land Cruiser J70

A Toyota Land Cruiser alaposan elpuhult az 1951-es első széria óta eltelt idő alatt. Egy kicsit minden generáció kényelmesebb lett, és persze kövérebb is, ami sosem jó terepen. Egy öt méter hosszú, két méter széles dzsippel leginkább az oroszok tudnak keménykedni, már amikor nem vonatoznak vele éppen. Tudják ezt a japánok is, így az 1984-ben bevezetett J70-es modell máig gyártásban van egyes piacokon, megvédve a Land Cruiserek becsületét. Az általában soros hathengeres turbódízelekkel, ritkábban V8-cal szerelt telepjárók majdnem harmincéves gyártási ciklusa garantálja a megfelelő alkatrészellátást, bármerre is járunk. Aki a J70-es szériát választja a modernebb Land Cruiserek helyett, ne számítson luxusfelszereltségre. A beltér leginkább egy teherautóra emlékeztet a nyolcvanas évekből, a feláras extrák sora pedig kimerül a rádióval és a légkondival. Cserébe rendelhető csörlővel, vadráccsal, valamint két kilencvenliteres üzemanyagtartállyal, ami még a 4,5 literes turbódízel V8-cal is elég bő ezerötszáz kilométerre. Ausztráliában szükség is van rá...

UAZ 469

A vasfüggöny mögött ragadt népek katonai terepjárója sokáig volt az erdészek és vadőrök preferált járműve. Nem kérdés, hogy ma is számos példány suhan a fák között, leginkább rendszám nélkül. A 2,5-ös, hetvenöt lóerős sornégyesről nem sok izgalmasat lehet elmondani, azon túl, hogy akár olyan benzinnel is elmegy, amitől nyugati társai csak köhécselnének. Egyébként kalap, kabát, kalapács. Nagyjából ennyi kell a megjavításához. A jó hír, hogy az UAZ ma is gyártja, Hunter néven. Ha tehát kőkemény orosz terepjáróra vágyunk, van a Nivánál acélosabb ajánlat. A Hunter 2,7-es motorja ugyan már 92-es benzint kér, de rendelhető 2,2-es dízellel is, szerény 92 lóerővel. Így csak tíz litert fogyaszt, míg a benzines 128 lóereje tizenhármat emészt fel. Az első dobféket tárcsára cserélték, hogy a félelmetes 130 km/h végsebességet kordában tudjuk tartani valahogy. A terepszögek változatlanul kiválóak (elől 48, hátul 37 fok), a differenciálmű alja pedig huszonkét centire van az anyaföldtől, így a modern UAZ minden erdész álma lehet. A barátok is jöhetnek, hiszen a lehajtható ülésekkel hétszemélyessé válik.

Mitsubishi Pajero

A Mitsubishi válasza a Toyota Land Cruiserre. Az első japán terepjáró turbódízellel, dupla keresztlengőkaros, merevítőrudas első felfüggesztéssel, szervokormánnyal és légrugós ülésekkel. Az eleinte csak kétajtós formában kínált autót mégsem szerette a piac, így egy évvel a bemutató után jött a hosszított, négyajtós kivitel. Egy ilyen Pajero kilencszemélyes verzióját használta az ENSZ különféle békefenntartó feladatokra, míg a versenymodell a Dakaron próbált szerencsét. A koreaiaknak is megtetszett, így Hyundai Galopper néven gyártották 1991–2003-ig. Sima és turbós kétliteres, 2,6-os sornégyes, háromliteres V6-os benzines, illetve 2,3-as szívó- és turbódízel, valamint a 95 lóerős, töltőlevegő-hűtős 2,5-ös. Egyértelműen utóbbi volt a legjobb választás. A Pajero kompakt méretének, megbízható konstrukciójának és viszonylag kényelmes belterének köszönhetően a hazai terepesek egyik kedvenc modellje. Úgy is tekinthetünk rá, mint egy sokkal komolyabb Suzuki Samuraira.

Bowler Wildcat

Az autó, amely demonstrálja, mi történik, ha egy angolnak elgurul a gyógyszere. Valahol azért látszik, hogy Land Rover, jelentős mutáció után: térhálós, bukócsövekkel merevített váz, műanyag borítással. Az ötliteres V8 ugyanaz, amit a TVR-ekbe is tettek. Háromszáz lóerős. A teljesen versenyre hangolt futómű, valamint a beépített tűzoltó- és vízellátó rendszer mellett a Wildcat legális a brit utakon, így aszfalton is nyugodtan legyorsulhatunk bárkit, aki 4,8 másodpercnél többet igényel a százas sprinthez. Ez nem a zászlók közti precíz manőverezésről szól. Egy Bowlerrel egyszerűen nem veszi el a gázt az ember, inkább a repülés mellett dönt. A futómű bírni fogja. Ha mégis elakadna valahol, a padlóba épített hidraulikus emelő segít kiszabadulni. Kulcsrakész versenyautó? Jöhet! A Greenpeace láncolós bulijaira pedig ezek után egyértelmű, hogy mivel megyünk csajozni. Pláne, ha vidéken van...